A Keszthelyi Vajda János Gimnázium 2015. március 13-án ünnepélyes keretek között TERMÉSZETTUDOMÁNYI  LABORATÓRIUMOT avatott a Deák Ferenc utcai épületében.

A Vajda János Öregdiákok Egyesülete az alábbi névtáblák felhelyezésével támogatta ezt az eseményt. Az ezzel kapcsolatos költségeket az Egyesület a tagok tagdíjaiból és adományaiból fedezte.

 

*****

 

 

Dr. Felletár Emil

(Tapolca 1834.  VI.- 1. -  Budapest, 1917.  II.-15.)

 

Gyógyszerész, egyetemi magántanár, az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet alapító első főigazgatója. Keszthelyen járt gimnáziumba, a Pesti Tudományegyetemen 1857-ben gyógyszerészi, majd 1862-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. A második gyógyszerész volt hazánkban, akit a budapesti egyetemen doktorrá avattak. Dr. Kátai Gáborral együtt szerkesztette a 3 kötetes "A  gyógyszerészet alapelvei" tankönyvet. (1862- 1866).  A "Vegyészet és Gyógyszerészet" szaklap  alapító  főszerkesztője volt 1863-ban.      Tanársegédként benn maradt az egyetem kémiai tanszékén, ahol 1836-ban a törvényszéki kémia magántanárává habilitálták. A Kereskedelmi Akadémián 10-évig oktatta kémiai technológiát. Bírósági Vegyész lett 1871-től. az Országos Művegyészeti Intézet (később Országos Vegyészeti Intézet) igazgatójává nevezték ki, mint törvényszéki kémia nemzetközileg is elismert művelőjét. A törvényszéki  és rendőrségi vegytan tanára, később az  Országos Bírósági Vegyészeti Intézet megalapítója és vezetője. A törvényszéki toxikológia klasszikusnak elismert művelője, hazai megteremtője. Tudományos munkássága: felfedezte a hullamérgeket, a vérfoltok vizsgálatára érzékeny színkép-elemző módszert dolgozott ki, jelentős érdemei voltak az arzén kimutatásában. Felismerte a metilalkohol mérgező hatását  és ezért a nevéhez fűződött a metanoltartalmú kozmetikumok betiltása. Felismerte még a beteg állatok tejében a kórokozókat. Jáhn Józseffel 1897-ben törvényszéki kémiai szakkönyvet állított össze. Szülőhelyén, a Nemzeti Pantheonban emléktábla hirdeti az emlékét.   Sírja a sümegi temetőben van.

 

 

***

 

 

Dr. Vértes Atilla

(Türje, 1934. október 10.-Budapest 2011. december 31.)

 

Széchenyi-díjas magyar vegyészmérnök, közgazdász. egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a magkémia és a spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései.  Középiskola tanulmányait a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban végezte. 1958-ban  szerzett mérnök diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán. 1960- ban az Eötvös Lóránt Tudományegyetem tanársegéde lett. 1962-ben  MTA aspirásnként a moszkvai Lomonoszov Egyetemen radiokémiai tanszékére került.  1965-ben tért haza, ekkor az ELTE Természettudományi Kar fizikai kémiai és radiokémiai tanszékén már adjunktusként dolgozott tovább. 1965-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1973-ban pedig akadémiai doktori értekezését. 1968-ban egyetemi docensi, 1974-ben egyetemi tanári kinevezést kapott.  1983-ban a magkémiai tanszék vezetésével bízták meg. 1996-ban a tanszék mellett alakult MTA–ELTE Nukleáris Szerkezetvizsgáló Kutatócsoport vezetője lett.  1993-ban megválasztották A magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. 2004-ben emeritálták. Számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor. Fő kutatási területei a magkémia és s Mössbauer-, illetve a pozitronannihilizációs spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései és lehetőségei. A különböző  spektroszkópiai módszerek és vizsgálatok egyik kezdeményezője volt a korróziós kutatásban, az oldatszerkezeti vizsgálatokban, a szupravezetők tanulmányozásában, valamint a fullerénvegyületek szerkezetének meghatározásában. Több mint ötszáztíz tudományos publikáció, nyolc könyv és hét egyetemi jegyzetnek volt szerkesztője, szerzője vagy társszerzője.

 

 

***

 

 

Dr. Horváth József

(Keszthely, 1936 január 23.)

 

 Széchenyi-díjas növényvírológus, egyetemi tanár, kutatóprofesszor professor emeritus,  a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A növényvédelem és a növényvírusok elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó neves tudós. Főiskolai tanulmányait 1957-ben fejezte be a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián. 1960-ban a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát, 1963-ban a gödöllői Agrártudományi Egyetemen doktorátust szerzett. Diplomájának megszerzése után a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézet tudományos munkatársa. 1990 és 2001 között Keszthelyen a Pannon  Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Növénykórtani és Növényvírológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Jelenleg a Pannon Egyetem professor emeritusa és a Kaposvári Egyetem kutatóprofesszora. 1995-ben megválasztották A Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjának Magyarországon kívül 34 országban vett részt tudományos konferencián vagy volt vendégprofesszor. Fő kutatási területe a növényvédelem, a növényvirológia, ezen belül a növényvírusok elméleti és gyakorlati problémáinak és a vírusrezisztancia alapkérdéseinek vizsgálata. Elsőként írta le több nemzetségbe tartozó számos vírus természetes  és kísérleti gazdanövényeit. Nevéhez fűződik továbbá egyes vírusrezisztens-források megállapítása vadnövényfajokban, és eredményei alapján munkatársaival vírusellenálló növényeket állított elő. Szintén elsőként fedezte fel a burgonya Y-vírus rezisztenciát áttörő törzsét. A vírus jellemzése és elnevezése a világirodalomban nevéhez fűződik. Magyarországon huszonnöt vírust, a tudományra nézve pedig három új vírust írt le.