A Keszthelyi Vajda János Gimnázium 2015. március 13-án ünnepélyes keretek között TERMÉSZETTUDOMÁNYI  LABORATÓRIUMOT avatott a Deák Ferenc utcai épületében.

A Vajda János Öregdiákok Egyesülete az alábbi névtáblák felhelyezésével támogatta ezt az eseményt. Az ezzel kapcsolatos költségeket az Egyesület a tagok tagdíjaiból és adományaiból fedezte.

 

 

Dr. Bánk Endre

 (Keszthely, 1919. 02.0 9. – Budapest, 2001. 12. 15.)


Orvos, író szakíró. Középiskolai tanulmányait a premontrei gimnáziumban végezte Keszthelyen. 1942-ben szerzett általános orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1946-ban szülész-nőgyógyász, 1950-ben traumatológus, 1958-ban klinikai onkológiai szakvizsgát tett. Orvosi hivatását a bp.-i Gizella királyné Szülőotthonban kezdte (1942–1946), majd a bp.-i Kútvölgyi úti Áll. Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztályán dolgozott (1946–1949; 1955–1958). Később a Koltoi Anna Kórház Sebészeti Osztályának klinikai tanársegéde (1949–1950), a Tétényi úti Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztályának (1950–1955), az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályának klinikai adjunktusa (1958–1959), az Orvostovábbképző Intézet egyetemi adjunktusa, docense (1959–1985) lett.  Pályafutása során nőgyógyászati endoszkópiával, kolposzkópiával foglalkozott. Nevéhez fűződik, hogy 1942-ben Magyarországon elsőként végzett mesterséges megtermékenyítést és 1964-ben szintén elsőként számolt be hatásos perorális fogamzásgátló szerről. Kidolgozta és megalapozta a méhnyakrák megelőzését szolgáló műtéti metodológiát. Öt magyar és hat külföldi (német, svájci, osztrák, angol, amerikai) nőgyógyászati, urológiai, andrológiai, spermatológiai, onkológiai szakfolyóiratban jelentek meg cikkei. Előadásaival öt ország fővárosaiban tartott kongresszuson szerepelt. Tagja volt a Magyar Egyháztörténeti Munkaközösség és az Orvosírók Körének, társelnökként tevékenykedett a Premontrei Öregdiákok Egyesületében. 1985-ben vonult nyugdíjba, mely után helytörténettel is foglalkozott, főként a Fő téri templom építtetőjének, Lackfy Istvánnak élettörténetével és korával.

 

 

***

 

 

Dr. Felletár Emil

(Tapolca 1834.  VI.- 1. -  Budapest, 1917.  II.-15.)

 

Gyógyszerész, egyetemi magántanár, az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet alapító első főigazgatója. Keszthelyen járt gimnáziumba, a Pesti Tudományegyetemen 1857-ben gyógyszerészi, majd 1862-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. A második gyógyszerész volt hazánkban, akit a budapesti egyetemen doktorrá avattak. Dr. Kátai Gáborral együtt szerkesztette a 3 kötetes "A  gyógyszerészet alapelvei" tankönyvet. (1862- 1866).  A "Vegyészet és Gyógyszerészet" szaklap  alapító  főszerkesztője volt 1863-ban.      Tanársegédként benn maradt az egyetem kémiai tanszékén, ahol 1836-ban a törvényszéki kémia magántanárává habilitálták. A Kereskedelmi Akadémián 10-évig oktatta kémiai technológiát. Bírósági Vegyész lett 1871-től. az Országos Művegyészeti Intézet (később Országos Vegyészeti Intézet) igazgatójává nevezték ki, mint törvényszéki kémia nemzetközileg is elismert művelőjét. A törvényszéki  és rendőrségi vegytan tanára, később az  Országos Bírósági Vegyészeti Intézet megalapítója és vezetője. A törvényszéki toxikológia klasszikusnak elismert művelője, hazai megteremtője. Tudományos munkássága: felfedezte a hullamérgeket, a vérfoltok vizsgálatára érzékeny színkép-elemző módszert dolgozott ki, jelentős érdemei voltak az arzén kimutatásában. Felismerte a metilalkohol mérgező hatását  és ezért a nevéhez fűződött a metanoltartalmú kozmetikumok betiltása. Felismerte még a beteg állatok tejében a kórokozókat. Jáhn Józseffel 1897-ben törvényszéki kémiai szakkönyvet állított össze. Szülőhelyén, a Nemzeti Pantheonban emléktábla hirdeti az emlékét.   Sírja a sümegi temetőben van.

 

 

***

 

 

Dr. Vértes Atilla

(Türje, 1934. október 10.-Budapest 2011. december 31.)

 

Széchenyi-díjas magyar vegyészmérnök, közgazdász. egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a magkémia és a spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései.  Középiskola tanulmányait a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban végezte. 1958-ban  szerzett mérnök diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán. 1960- ban az Eötvös Lóránt Tudományegyetem tanársegéde lett. 1962-ben  MTA aspirásnként a moszkvai Lomonoszov Egyetemen radiokémiai tanszékére került.  1965-ben tért haza, ekkor az ELTE Természettudományi Kar fizikai kémiai és radiokémiai tanszékén már adjunktusként dolgozott tovább. 1965-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1973-ban pedig akadémiai doktori értekezését. 1968-ban egyetemi docensi, 1974-ben egyetemi tanári kinevezést kapott.  1983-ban a magkémiai tanszék vezetésével bízták meg. 1996-ban a tanszék mellett alakult MTA–ELTE Nukleáris Szerkezetvizsgáló Kutatócsoport vezetője lett.  1993-ban megválasztották A magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. 2004-ben emeritálták. Számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor. Fő kutatási területei a magkémia és s Mössbauer-, illetve a pozitronannihilizációs spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései és lehetőségei. A különböző  spektroszkópiai módszerek és vizsgálatok egyik kezdeményezője volt a korróziós kutatásban, az oldatszerkezeti vizsgálatokban, a szupravezetők tanulmányozásában, valamint a fullerénvegyületek szerkezetének meghatározásában. Több mint ötszáztíz tudományos publikáció, nyolc könyv és hét egyetemi jegyzetnek volt szerkesztője, szerzője vagy társszerzője.

 

 

***

 

 

Dr. Horváth József

(Keszthely, 1936 január 23.)

 

 Széchenyi-díjas növényvírológus, egyetemi tanár, kutatóprofesszor professor emeritus,  a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A növényvédelem és a növényvírusok elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó neves tudós. Főiskolai tanulmányait 1957-ben fejezte be a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián. 1960-ban a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát, 1963-ban a gödöllői Agrártudományi Egyetemen doktorátust szerzett. Diplomájának megszerzése után a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézet tudományos munkatársa. 1990 és 2001 között Keszthelyen a Pannon  Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Növénykórtani és Növényvírológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Jelenleg a Pannon Egyetem professor emeritusa és a Kaposvári Egyetem kutatóprofesszora. 1995-ben megválasztották A Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjának Magyarországon kívül 34 országban vett részt tudományos konferencián vagy volt vendégprofesszor. Fő kutatási területe a növényvédelem, a növényvirológia, ezen belül a növényvírusok elméleti és gyakorlati problémáinak és a vírusrezisztancia alapkérdéseinek vizsgálata. Elsőként írta le több nemzetségbe tartozó számos vírus természetes  és kísérleti gazdanövényeit. Nevéhez fűződik továbbá egyes vírusrezisztens-források megállapítása vadnövényfajokban, és eredményei alapján munkatársaival vírusellenálló növényeket állított elő. Szintén elsőként fedezte fel a burgonya Y-vírus rezisztenciát áttörő törzsét. A vírus jellemzése és elnevezése a világirodalomban nevéhez fűződik. Magyarországon huszonnöt vírust, a tudományra nézve pedig három új vírust írt le.